|
|
   
Fülzúgás (tinnitus)
A „tinnitus” kifejezés, a köznyelv által „fülzúgásnak” vagy „fülcsengésnek” nevezett jelenség orvosi megfelelője. Annak ellenére, hogy vannak betegek, akik nem zúgást vagy csengést, hanem más jellegű hangot hallanak, a tinnitus vagy fülzúgás megnevezés a használatos. A zavaró hang hallható lehet az egyik, vagy mindkét fülben, de gyakori, hogy a beteg a fejében középen hallja a hangot. A hang jellege lehet magas, közepes vagy mély frekvenciájú, lehet egy hang, de nem ritka a kettő vagy több komponensből álló fülzúgás. Lehet a hang még folyamatos, állandóan észlelt, de lehet változó intenzitású, hol eltűnő, hol erősödő. Szinte minden életkorban előfordul, de különösen gyakori hangos zajbehatást követően. Ez utóbbi esetben hosszabb rövidebb idő után magától elmúlik, komolyabb problémát csak akkor jelent, ha a zajbehatás tartóssá (krónikussá) válik. Ekkor a következményes fülzúgás is megmaradhat.
Az orvosi irodalom két alapvető csoportra osztja a fülzúgást:
Objektív tinnitusra, ahol a beteg fülzúgása akár más ember által is hallható, természetesen általában csak megfelelő erősítést követően. Ezekben az esetekben ténylegesen van egy zajt, fülzúgást kiváltó hangforrás a szervezetben. Okai az objektív fülzúgásnak vaszkuláris és fülkürteltérések, valamint a hallócsontokkal összefüggésben lévő kis dobüregi izmok működési zavarai lehetnek.
A másik nagy csoport a szubjektív tinnitus, ahol értelemszerűen nincs valóságos hangforrás, a fülzúgás érzet mögött nincs valódi hangjelenség.
Objektív tinnitus
I./ Vaszkuláris eredetű fülzúgás (pulzus szinkron fülzúgás):
Érszűkületek, elsősorban a nyaki és a gerincoszlop fő verőerei) és a szívet érintő bizonyos betegségek esetén a kóros áramlás hangjai a fül felé vezetődhetnek. Egészséges esetben a pulzus nem hallható. A vascularis eredetű fülzúgások többnyire pulzus szinkron jelentkeznek.
Kongenitalis arteriovenosus malformatio
Kóros összeköttetés áll fenn a fül környéki artériák és vénák között. Lehet az artéria occipitale és sinus transversus, vagy az arteria carotis interna és a vertebrális vénák között.
Szerzett arteriovenosus shunt
A szerzett arteriovenosus kóros összeköttetések legnagyobb részét a glomus jugulare és glomus tympanicum tumorai okozzák. Ezekben az esetekben a beteg gyenge vagy ütő hangként írják le a fülzúgást, és gyakran egyidőben halláscsökkenés is jelentkezik.
Artériás eredetű tinnitus
Okai között a merev falú, abnormis lefutású carotis (nyaki fő verőér) vagy annak szűkülete esetleg a belső hallójáratban lévő érhurok szerepel, amely érhurok nyomja a VIII. (vestibuloconchlearis) agyideget. A diagnosztikában az MRI és MR-angiográfia (MRA) ad nélkülözhetetlen segítséget.
Vénás eredetű tinnitus
Vénás eredetű fülzúgás oka lehet magas vérnyomás valamint a koponya vénás vérét elszállító fő gyűjtőérnek a koponyából való kilépésének közelében elhelyezkedő, normálisan s jelenlévő öbölszerű tágulatának abnormis magas elhelyezkedése, Ha ennek a kiöblösödésnek a csontos fala hiányos, ami normálisan is előfordulhat, sokszor rövid, mély „vénás zúgást” jelez a beteg, amely jelenség a változik a fej helyzetváltoztatásával, vagy mozog vagy ha a vénára nyomást gyakorolunk. A fülzúgás általában egyoldali. A sinus transversus részleges szűkülete is vénás fülzúgást okoz, amelynek leggyakoribb oka a befelé növekvő arachnoid granulació.
II./ Patológiás fülkürt
A nyitott fülkürt gyakran okoz, a tenger morajlásához hasonlító, az orrlégzéssel szinkron fülzúgást. A tünet általában ébredéskor hiányzik, de nem sokkal azt követően a felkelés után megjelenik, azonban fekvő helyzetben ismét gyengül vagy megszűnik. Ehhez a típusú fülzúgáshoz társuló gyakori panasz a „viszhangzás” és az, hogy a saját beszédje felismerhetetlen (dysautophonia). Ez a tünetcsoport leggyakrabban daganatos betegségekkel, hirtelen testsúlycsökkenéssel, erőltetett fogyókúrával, orrgarat sugárkezeléssel kapcsolatban jelentkezhet.
III./ A lágy szájpad izmainak (musculus tensor et levator palatini) myoclonusa
A dobüreget az orrgarattal összekötő és a fül szellőzését (ventillációját), ezzel a dobhártya két oldalán a megfelelő nyomásviszonyokat biztosító anatómiai struktúra a fülkürt. A nyitást végző izmok (musculus tensor et levator veli palatini) hasonlóan a szervezet egyéb izmaihoz görcsös állapotba kerülhetnek vagy beidegzési zavarban szenvedhetnek. Az ekkor létrejövő hangot a betegek, gyors (40-200 ütés/perc) kattogásként érzékelik és a jelenség intermittáló. A jelenség oka, hogy a szájpad izomzatának görcsös mozgásával egyidőben „kattog” a fülkürt membrana mucosája. A jelenséghez a fülben panaszolt telítettség érzés és a hallás bizonyos fokú torzulása is társulhat. A beteg anamnezisében gyakori a tarkó kiindulású fejfájáshoz társuló izomspazmus és a rágóizület (temporomandibularis izület) fájdalma. A stressz fokozódása sokszor rontja a tüneteket is.
IV./ A dobüregi izmok (musculus tensor tympani, musculus stapedius) myoclonusa
A dobüregben a hallócsontok mozgását kiegészítő kis izmok, mint a muculus tensor tympani és musculus stapedius beidegzési zavarai és irritációja görcsös izom összehúzódáshoz vezethet, amelyet a beteg kattogáshoz vagy zászlócsattogáshoz hasonló fülzúgásként él meg.
| Fülzúgás jellege |
Kiváltó ok |
Társuló jelenségek |
| mély pulzáló |
vena jugularis bulbus |
a fej helyzetváltozásával a zúgás is változik |
| zászlócsapkodás |
dobüregi izmok |
|
| kattogó |
lágyszájpad izom |
telítettségérzés a fülben, hallásromlás |
| tengermorajlás |
nyitott fülkürt |
orrlégzéssel szinkron |
| érdes, durva, alacsony frekvenciájú hang |
rágóizületi betegség |
teltség-feszülés érzés a fülben |
Szubjektív tinnitus
A szubjektív tinnitus esetében a beteg olyan hangot észlel, amelynek nincs valós hangforrása. A nem valós hang (fülcsengés, zúgás, stb.) érzése a dobhártyától a hallókéregig terjedő rendkívül finom és magasan strukturált hangfelfogó rendszerben, mint abnormális jelenség keletkezik, és értelemszerűen még a legnagyobb fokú erősítés esetén sem hallható más által. Ebben a bonyolult rendszerben több szinten is támadhat olyan funkciózavar, amely tinnitust (fülzúgást) generál.
I./ Fülészeti okok
Hallójárat elzáródás
A hallójárat elzáródása fülzsírdugó vagy hámdugó esetleg a hallójáratot teljesen elzáró külső hallójárat gyulladás következtében produkálhat fülzúgás. Ezek az okok banálisak, és az alapprobléma rendezésével a fülzúgás is megszűnik.
Otitis media (középfülgyulladás
Az elhúzódó középfülgyulladások kb. 3%-ában lép fel fülzúgás.
Otosclerosis
Az összes nagyothallók 7-10%-át az otosclroticusok teszik ki. A csontos labyrinth betegsége és szinte az összes otosclerosisban szenvedő betegnek van fülzúgása. Amennyiben a betegség érinti a labyrinthal közvetlen kapcsolatban álló, legkisebb hallócsont talpát, annak mozgása és ezzel a hangátvezetés romlik, következményes vezetéses jellegű halláscsökkenést okozva. A betegség kezelése műtéti, amelynek során mikrosebészeti technikával a fixálódott hallócsontot pótolják. A fülzúgást kiváltó ok nagy valószínűséggel a műtétet követően nem szűnik meg, de a javuló hallás kedvezően befolyásolja a fülzúgás érzetet is.
Presbyacusis (időskori nagyothallás)
Főleg a magas hangok területén (3-8 kHz-es frekvencia tartomány) mutatkozik, idegi (percepciós) hallásromlás. Az esetek közel háromnegyedében a halláscsökkenéshez fülzúgás is társul.
Zajkárosodás
Meg kell különböztetni a hirtelen fellépő erős hanghatás (robbanás, dörejártalom, lövés) hatására létrejövő akut zajártalmat, a tartósabb éveken keresztül fennálló, tartós zajterhelésre kialakuló, legtöbbször kétoldali nagyothalláshoz vezető krónikus zajártalomtól. Mindkettőhöz csatlakozhat fülzúgás.
Meniere-betegség
A Meniere betegségben majdnem mindig észlelhető fülzúgás, amely gyakran brummogásra emlékeztet. A betegség rohamokban jelentkezik, forgó jellegű szédüléssel, hányingerrel és hányással, az előbb említett fülzúgással és percepciós (az idegi struktúrákat érintő) hallásromlással. Ha a beteg már több rohamot átélt életében, akkor a rohamok között megmaradt fülzúgás magas, sziszegő hangú, és ez változik át a roham alatt mély hangú búgássá brummogássá.
Hirtelen halláscsökkenés (sudden deafness)
Bár nem egységes kórkép de a hirtelen hallásvesztés drámai hatása a betegre és környezetére, indokolttá teszi az egy csoportban való tárgyalást. Leggyakrabban vascularis (érelzáródás, spazmus, a capillaris keringés zavara) vagy vírusfertőzés áll a háttérben. Különböző vírusok a belsőfül különdöző anatómiai struktúráit károsíthatják ( pl: mumps vírusa az endolymphaticus tér struktúráit, az influenza vírusa a perilympha tér mesenchymalis sejtjeit, a herpes simplex vírusa a ganglion sejteket). A hirtelen hallásromláshoz nagyon gyakran társul fülzúgás, amelynek kezdete gyakran összekapcsolható a halláscsökkenés kezdetével.
II./ Anyagcsere rendellenességek
Pajzsmirigy alul vagy felülműködése (hypothyreosis, hyperthyreosis)
A pajzsmirigy rendellenességek, alul vagy felülműködésekor, az esetek mintegy 40%-ában jelentkezhet fülzúgás.
Magas vérzsír szint (hyperlipidaemia)
Több irodalmi hivatkozás támasztja alá, hogy a magas vérzsír szint hozzájárulhat tinnitus kialakulásához, amelyet gyakran változó mértékű, fluktuáló idegi (perceptiós) halláscsökkenés és szédülés kísérhet.
Vitamin hiány
Több vitamin és ásványi anyag hiányállapota lehet fülzúgás kiváltó tényezője.
III./ Szív – és érrendszeri, valamint hematológiai betegségek
Kardiovaszkuláris betegségek
A szív- és érrendszeri betegségek számos esetben járnak együtt tinnitussal, mivel ronthatják a belsőfül keringését. A súlyosabb fülzúgásban szenvedő betegek mintegy 30%-ában van jelen kardiovaszkuláris betegség is. A leggyakoribb a magasvérnyomás és az érelmeszesedés.
Hematológiai betegségek
A hematológiai betegségek a keringés reológiai (a vér áramlási tulajdonságai) változásaival okoznak elsősorban pulzusszinkron fülzúgást. Ilyen panaszt okoz a vérszegénység (anaemia) vagy a vörösvérsejtek felszaporodása.
IV./ Neurológiai (idegrendszeri) eredet
Fejsérülések
A fül anatómiai képletei a csonttörés vagy a direkt erőbehatás következtében sérülhetnek közvetlenül, illetve a trauma okozta rázkódás miatt, a belső fül működése átmenetileg vagy tartósan károsodhat, hasonlóan mint agyrázkódás esetén (commotio labyrinthi). Ostorcsapás-sérülés”, amikor hátulról hajtanak bele a gépkocsiba és az utasok feje a tehetetlenség miatt hátracsapódik. A sérülést követő 7-10. napon jelentkezik számtalan esetben a fülzúgás, amit a nyak és vállöv izmainak kóros proprioceptív impulzusaiból származnak.
Meningitis
Lezajlása után gyakran marad vissza fülzúgás.
Sclerosis multiplex
A tünetek között szerepelhet fülzúgás, amely akár az első tünet is lehet. Ezért a fülzúgás kivizsgálása során organikus neurológiai okokat is keresni kell.
Kisagy-híd szögleti tumor
Az összes intracranialis (koponyán belüli) tumor 10%-át és a kisagy-híd szögleti daganatok mintegy 70%-t képezi. Nagyon ritkán kétoldali, ezekben az esetekben neurofibromatosishoz (Recklinghausen betegség) társulhat. A daganat jóindulatú. A tünetek klasszikus leírása és megjelenésük időbeli sorrendje Cushing-tól származik (1919).
1. auditoros (hallást érintő), labyrinthin (egyensúly szervet érintő) tünetek
2. occipito-frontalis fájdalom, suboccipitalis diszkomfort érzés
3. cerebellaris eredetű inkkordináció és egyensúlyzavar
4. a környező agyidegek érintettségére utaló jelek
5. fokozott intracranialis nyomásfokozódásra utaló jelek,pangásos papilla
6. dysarthria, dysphagia, cerebelláris krízisek, és légzészavarok
Első tünetként legtöbbször az érintett oldali fülzúgás jelentkezik, amely sokszor évekkel is megelőzheti a további tünetek megjelenését.
V./ Gyógyszerhatás
Acetil-szalicilsav és származékai
Aminoglikozid antibiotikumok
Gentamycin
Kanamycin
Neomycin
Streptomycin
Tobramycin
Amikacin
Nem szteroid gyulladáscsökkentők
Fenoprofen
Ibuprofen
Indomethacin
Ketoprofen
Naproxen
Phenylbutazone
Sulindac
Tolmetil
Tri- és tetraciklusos antidepresszánsok
Amitriptylin
Imipramine
Maprotiline
Trimipramine
Kemoterápiás, daganatellenes szerek
Vinblastin
Cisplatin
Carboplatin
Asparaginase
Nehézfém- (higany-, ólom-) és arzénvegyületek
VI./ Temporomandibularis izület (rágóizület) rendellenességei
A rágóizület alamilyen rendellenessége a tinnitusban szenvedő betegek 45%-ának kórelőzményében szerepel vagy aktuálisan is fennáll. Az esetek jelentős, mintegy 38%-ában a fülzúgás intenzitása követi az ízületi betegség súlyosságát. A fenti adatok természetesen nem jelentik azt, hogy a betegek közel felénél az állkapocsizületet lehet felelőssé tenni a fülzúgásért, azonban mindenképpen egy lehetséges kiváltó okként szerepelhet.
VII./ Pszichiátriai okok
A fülzúgás hátterében pszichiátriai kórképek is állhatnak, mint: depresszió, szorongás, ill. szorongásos kórképek (pánik, fóbia, főleg phonophobia, szédülés). Ezen betegségek esetében rendkívül bizonytalan a patomechanizmus. Nem zárható ki, hogy a belsőfül- és a hallóidegsejtek társult primer működési problémája állhat a háttérben.
A fülzúgás kivizsgálása
A fülzúgás kivizsgálása a feltételezett kiváltó ok függvényében akár egész vizsgálatsorozatot is igényelhet, mely során a fül- orr- gégészeten kívül más szakmák véleményére, képalkotó vagy egyéb vizsgálatokra is szükség lehet.
Amennyiben nem egy egyszerűen igazolható fül- orr- gégészeti probléma áll a háttérben, akkor az alábbi vizsgálatokra lehet szükség:
- fül- orr- gégészeti vizsgálat
- hallásvizsgálat
- laborvizsgálatok
- EKG
- nyaki gerinc röntgenfelvétel
- nyaki erek ultrahangvizsgálata
- koponya MRI felvétel
- szemészeti vizsgálat
- neurológiai vizsgálat
- belgyógyászati vizsgálat
- reumatológiai vizsgálat
- fogászati vizsgálat
A fülzúgás kezelése
A fülzúgás kezelése természetesen attól függ, hogy mi a kiváltó ok. Egyszerűen kezelhető fül- orr- gégészeti betegség esetén a tinnitus akár az első vizsgálat során megszűntethető. Fülzsírdugó esetén egy fülmosás, vagy szívóval történő tisztítás megoldja a panaszt. Fülkürthurut vagy középfülgyulladás okozta fülzúgás esetén az orrgarati gyulladás rendezése után a zúgás szűnik, esetleg szükség lehet fülkürtátfúvásra, vagy fülfelszúrásra is (paracentesis).
A fentieknél jóval nehezebb a rendszerbetegségek, vagy keringési probléma okozta tinnitus kezelése. Ilyenkor amennyiben a kivizsgálás során a fülzúgást magyarázható eltérésre bukkanunk, akkor azt mindenképpen rendezni szükséges. Ezen kívül, mivel egyes élvezeti szerek, pl. nikotin, koffein is befolyásolhatja az idegsejtműködést, vérkeringést, arról okvetlen tájékoztatni kell a beteget, és javasolni szükséges az arról való lemondást, ha a beteg ilyen szerekkel él.
Amennyiben a hirtelen kezdetű fülzúgást még az akut szakaszban, a tünetek fellépte után 1-2 héttel észleljük, akkor szteroid adása a panaszok javulását eredményezheti. Szintén javasolt a hallás folyamatában részt vevő sejtek anyagcseréjének serkentése, amit keringésjavító gyógyszerekkel tudunk elérni. Ezt az akut szakban vénásan érdemes adni, míg később a tablettaformátumú keringésjavító gyógyszerrel ugyanilyen hatást lehet elérni. Sajnos -ellentétben a legtöbb betegséggel- a tinnitus nehezen uralható gyógyszeresen, a fent felsorolt gyógyszeres kezelés nem ad garanciát a panaszmentességre, viszont mérhetően jobb esélyeket ad a spontán javulással összehasonlítva.
Amennyiben a fülzúgás a gyógyszeres kezelés ellenére nem javul, lehetőség van ún. maszkoló eszközök viselésére, melyek a fül számára elviselhetőbb zajt generálva elnyomják a kellemetlenebb tinnitust. Ezen kívül számos irányban történnek kutatások a megfelelő hatékonyságú terápia elérésére. Ilyen például az egyes neurológiában és pszichiátriában is használt gyógyszerek kipróbálása, elsősorban a feltételezett idegtúlműködés gátlására, azonban ezek hatékonysága egyelőre nem teljesen bizonyított. Szintén történnek próbálkozások relaxációs gyakolatok bevezetésére. Ezek célja, hogy a beteg elfogadja a tinnitust, és ne vegyen tudomást a mindennapi életben a fülzúgásáról. Egyes országokban, centrumokban hiperbárikus oxigénkezeléssel is próbálkoznak, de ezek hatékonysága kétséges. Szoftlézer vagy mágneses kezelés is szóba került már, mint esetleg lehetséges ellenszere a fülzúgásnak. A hagyományos nyugati orvoslás mellett pedig az utóbbi időben az alternativ gyógyászatban is felbukkannak különböző, a tinnitus megoldására hivatott terápiás modalitások, például az akupunktúra, azonban ezek tudományosan még kevésbé bizonyított eljárások.
|
|
|
